A hastáncról

A világ egyik legősibb tánca, mely a 19. században terjed el, miután Napóleon katonái a Közel-Keleten megismerkedtek az egyiptomi táncosnők csábító hatalmával. A tánc maga megihlette a művészeket, és általuk kerültek az európaiak tudatába. Majd a 19. század végén a világkiállításokon (1876: Philadelphia; 1889: Párizs; 1893: Chicago) találkozott a „Nyugat” először az orientális tánccal.  Innen ered a francia "danse du ventre" és angol tükörfordítása, a "belly dance" (hastánc) elnevezés. Az arab világban ez az elnevezés ismeretlen. Itt ez a tánc a Kelet Tánca néven ismert, ami arabul Raqs Sharqi. Később, ezt lefordítva terjedt el az Orientális Tánc kifejezés.

A tánc gyökerei az ősidőkbe nyúlnak vissza, történetét a termékenységi táncokkal kezdhetnénk! Az ősi népek táncos szertartásain fontos szerepe volt a termékenységnek. Ezek a táncok az energiaközpontra és a három alsó csakrára, az egyes (gyökér), kettes (szex), és a hármas (köldök) csakrák körüli belső izmokra, a csípő és a medence mozgatására koncentrálódtak.

Egyiptomban ma sem képzelhető el esküvő hastánc nélkül, és szokássá vált az is, hogy fényképet készítenek, amelyen a fiatal pár a hastáncosnő hasára teszi a kezét, ezzel szimbolizálva vágyukat, hogy a kapcsolat termékeny legyen.

Közép-Afrikában szülés előkészítéséhez is használták. Morocco (híres táncos) az ősi múltat idézve beszámol egy Szaúd-Arábiai nőről, aki elrendezte neki, hogy részt vehessen egy berber törzsi születési ceremónián. A nők egy sátorban jöttek össze, amíg a férfiak odakint vártak. Egy földbe ásott üregben a kismama ült. A nők koncentrikus köröket alkotva körbevették őt, és ismétlődő has mozdulatokkal addig táncoltak, míg a kismama meg nem szült. A szülési mozdulatok eltáncolását énekszó és taps kísérte.

A termékenységgel összefüggésbe hozható az ősi időkben az Istenek és Istennők imádata.

Templomokban, szertartásokon egyiptomi és indiai papnők, és szüzek csörgős, fúvós hangszerekre táncolták önkívületi, eksztatikus táncukat, ahol gyakran kígyókat is alkalmaztak.

Később a tánc kikerült a vallási területről és világivá vált. Célja a szórakozás, illetve a szórakoztatás lett. Hivatásos táncosok és művelt kurtizánok űzték, akik különböző rendezvényeken léptek fel. Ilyenek voltak Egyiptomban az almeh-k, akik a táncon kívül, különböző hangszereken tanultak játszani és a művészetekben és tudományokban is jártasak voltak. Ők képezhették a hivatásos szórakoztatás elitebb ágazatát.

Az orientális tánc történetében nagy jelentőségük van az Indiából elvándorolt cigányoknak is, akik a Sind régióban laktak, az Indiának nevezett földrész északi hegységében. Ők voltak a Sintik, akikhez a Ghawazee története kapcsolódik. Ezek az “egyszerű” emberek részesei voltak a népcsoportok által valaha átélhető egyik leghatalmasabb népvándorlásnak, amikor az iszlám portyázók behatoltak földjeikre. Perzsiától kezdve, Egyiptomba, Szíriába vándoroltak, szétszéledtek Európába, és Andalúziába. Utazásaik során szórakoztatásból és egyéb munkákból tartották fenn magukat. Amerre jártak, meghonosították kultúrájukat és ők is vettek más kultúrákból. Zenéikben és táncaikban megjelenik az indiai, arab, perzsa behatás is. Őket látták Napóleon katonái is táncolni.

Tehát az orientális tánc igen sokféle kultúrából építkezik. A leírtakon kívül megtaláljuk az észak-afrikai, perzsiai népek, beduin törzsek, a török, görög, spanyol és balkáni népek táncainak elemeit is.  A hastánc műfajilag és előadás technikailag is folyamatos fejlődésen ment keresztül. A társadalmi konvenciók  állandóan hatottak rá, és alakították  a táncot. A történeti fejlődés során mindig is tükrözte azokat a társadalmi kereteket, amelynek része volt. Ezért a táncosok, az időről időre megerősödő vallási tradíciók okán számos alkalommal kerültek előítéletek kereszttüzébe, sőt olykor a társadalom peremére is.

A hastánc kifejezés napjainkban a „színpadi hastáncot” jelöli, ma már egyértelműen show tánc.

A színpadi, show stílus, vagy cabaret style megszületését a 20. század első felétől, az egyiptomi szórakoztató- és filmipar fénykorától számítjuk. Ebben az időszakban Kairó rendkívül divatos üdülőhely volt, a nemzetközi turizmus fő célpontja. Itt nyitotta meg az 1930-as években Badiaa Masabni fél libanoni, fél szíriai előadóművész "Casino Opera" nevű bárját a Nílus partján. A Casino Opera volt a "show hastánc" bölcsője, melynek színpadán az első hastáncos világsztárok kezdték pályafutásukat: Tahiya Karioka, Samya Gamal és Naima Akef.  Innen indult világhódító útjára a hastánc, melyet ma Észak-Európától Ausztráliáig mindenhol táncolnak és tanítanak.

Magyarországon körülbelül 15 éve terjedt el a hastánc. Először nagyobb létszámban az IDMC keretében oktatták. Ma viszont egyre divatosabbá válik, és szinte mindenhol oktatják.

Egyiptomban ma többnyire szórakoztató látványosság, termékenységi táncként lakodalmakon fordul elő.

Nyugaton pedig föléledt a női közösséget összetartó funkciója.

Stílusai:

A Raks Sharqi nemcsak az orientális táncot jelenti, hanem annak egy meghatározott stílusirányzatát is. A cabaret látványos elemeivel gazdagított arab hastánc.

Az orientális táncon belül minden stílusnak sajátos dallam és mozdulatvilága van és a stílusra jellemző kosztümben táncolják.

Az arab országokban napjainkban a raqs sharqi a kedvelt szórakoztató műfaj.

Ezen belül jelenik meg a klasszikus egyiptomi stílus, amely a 20. században született a Casino Opera csillagainál.

Ez a stílus Egyiptomban a legnépszerűbb.

A libanoni stílus az arab hastánc modernebb változata. Ez a táncstílus Libanonban és az Arab Öbölben kedvelt.

Folklór táncok:

Baladi – egyiptomi folklór tánc, a raks sharqi gyökere.

Saidi – felső-egyiptomi folklór tánc.

Khaliigi – az arab öböl jellegzetes folklór tánca, hajtánc.

Szkandarani – alexandriai folklór, melaya kendővel.

Nubiain - arab ritmusok és fekete-afriaki elemek keveréke.

Tanura – gyökere a szufizmus, dervistánc, kifejezetten férfiak táncolják.

Dabke – libanoni folklór tánc, főleg férfiak táncolják.

Török hastánc:

A 16. században a háremekben, és szerájokban volt jelen a hastánc. A táncosnők főként a meghódított területekről származó rabnők voltak, akik eredetileg Egyiptomból és az arab világokból érkeztek, vagy a bevándorló törzsek leszármazottai voltak.

Fúziós táncok:

Amerikai törzsi hastánc (ATS):

Jellegzetes amerikai stílus, a hastánc törzsi változata. A 60-as évek vége felé jött létre Kaliforniában. Nagyon népszerűvé vált. Népies elemekkel (a keleti néptáncból, törzsi táncokból) keverik, de főleg az amerikai fantáziavilágot jeleníti meg.

Ide tartozik a ma igen népszerű bollywood, vagy a gótikus stílus is, vagy olyan táncok, amikor az orientális tánc például a flamencóval vagy a cigány tánc elemeivel építkezik. A hastánctörténet kutatása során közös történeti gyökereket találtak e táncokban.

Fantasy táncok:

Ide tartoznak például a legyezős táncok, a kígyótánc.

Divattáncok:

Samba - Oriental , Transz Orient, Oriental Pop

A rendszeres hastáncgyakorlás előnyei:

Az alaptartás megegyezik a mindennapok helyes pozíciójával, kihúzza a gerincet, nyitja a mellkast.

Technikailag a hastánc alapja az izoláció (a testrészek egymástól elkülönített mozgása). Egyre belsőbb izomcsoportokat mozgatunk meg, így idővel ugyanazon testrészen több ritmust tudunk megszólaltatni.

A hastánc nyújtja az izmainkat, főleg a problémás női területeken. Erősíti a vállövet, a hasizmokat, a csípőt és a lábat. Javítja a tartást, enyhülést hoz a hátfájásra, javítja a koncentrációs képességet, és az izolált mozdulatok végrehajtása az agy ritkán használt területeit is megmozgatja.

A személyiségre gyakorolt pozitív hatása: fejleszti a kifejezőkészséget, segíti elérni a testi-lelki kiegyensúlyozottságot, harmóniát, önuralmat, és ez nőiessé, magabiztossá tesz.

Mozdulataink idővel nőiesebbek, járásunk kecsesebb, testtartásunk egyenesebb lesz.

A hastánc nem tartalmaz olyan elemet, melyet ne lehetne megtanulni. A tanulási folyamat személyenként eltérő.

Forrás:  

Tazz Richards /szerk./: A legősibb tánc újrafelfedezése HASTÁNC

Aziza: Hastánc. Harmónia, életerő, testformálás, erotika

Mahasti-Magyar Hastáncintézet, Hastáncoktató Szak

"A nagy táncosok nem a technikájuk, hanem a szenvedélyük miatt válnak naggyá."

(Martha Graham)